Míg a LED kijelző technológia gyorsan fejlődik, az LCD (folyadékkristályos kijelző) továbbra is jelentős erő a piacon. Az LCD-panel élettartama nem csak a kibocsátó elem fénycsökkenésétől függ, mint a LED-ek esetében; ez egy összetettebb „átfogó öregedési” folyamat.
Az LCD-panelek maguk nem bocsátanak ki fényt; háttérvilágítást igényelnek a képek megjelenítéséhez. Ezért az LCD panel élettartama elsősorban a háttérvilágítás élettartamával függ össze. A korai CCFL (hidegkatódos fénycső) háttérvilágítás és a széles körben használt LED-es háttérvilágítás fényereje idővel csökken. Ha a háttérvilágítás egy bizonyos szintre csökken, a képernyő elhomályosul és sárgássá válik, és a lámpák vagy a LED-csíkok cseréje is ritkán állítja vissza az eredeti gyári egyenletességet.
A háttérvilágítás mellett maguknak a folyadékkristály-molekuláknak is van "fáradási" periódusa. A folyadékkristály-molekulák feszültség alatt eltérnek, szabályozzák a fény áthaladását. Több éves használat után a folyadékkristály-molekulák válaszsebessége lelassul, és előfordulhat, hogy az elhajlási szög már nem pontos. Ez olyan problémákhoz vezethet, mint a kép szellemképe, pontatlan színek vagy csökkent kontraszt.
Ezenkívül a polarizátor öregedése szintén kulcsfontosságú tényező, amely befolyásolja a panel élettartamát. A polarizáló fóliák szerves anyagok. Ha hosszú ideig ki vannak téve a háttérvilágítás hőjének és ultraibolya sugárzásának (bár a legtöbbjük szűrt), fokozatosan sárgulnak és törékennyé válnak, ami csökkenti a fényáteresztést és közvetlenül befolyásolja a vizuális hatást. Ezért az LCD-panel élettartama átfogó mutató, amelyet a háttérvilágítás gyengülése, a folyadékkristály-molekulák inertizálása és az optikai film öregedése határoz meg. Ez jelzi az egész kijelzőrendszer fokozatos hanyatlását a csúcsteljesítményhez képest.
